Az elmúlt hétvégén a NyírPlazában érdeklődtem az információs pultnál, hogy mit érdemes hozni az ajándékcsomagban a Miklásgyárba. A néni bután nézett rám, egyfolytában a plázamikulást emlegette, lövése nem volt arról, hogy miről beszélek. Aztán előkerítette a plazaújságot, és bőszen mutogatta nekem, hogy itt a hirdetés, amiben mindössze annyi állt, hogy nemsokára nyílik a mikulásgyár. Kicsit érdemesebb lett volna nagyobb reklámot csinálni a programnak, bővebb ismertetéssel. plakátokkal, mert az emberek nagy része hihetetlenül sötét.

Az egyik szemem sír, a másik nevet.
A cél nemes, a kivitelezés profi, de a megvalósítás sajnos jelentős károkat okoz.

Magyarországon a karácsonyi ajándékokat ugyanis a Jézuska hozza, Szenteste, a fa alá - azért írom le, hátha valaki már elfelejtette.

Semmi köze az ajándékoknak sem a Mikuláshoz, sem holmi gyárhoz. Ami nagyon jól beilleszkedik az angolszász mesevilágba, de méginkább a Disney-féle képbe, az nálunk gyökértelen, ráadásul ütközik meglévő meséinkkel, hitünkkel - tehát rombol.

A Mikulásgyár "pozícionálása" sem világos. Értelemszerűen felnőtteket céloz, ám a megvalósítás "gyermek-vonzó", látványban gazdag. Egy költői kérdés a szervezőknek: Hogyan magyarázzam el a 4 éves gyermekemnek, mi folyik a Mikulásgyárban? Mert ugye, azt nem mondhatom neki, hogy az ajándékokat mi vesszük, vagy adjuk egymásnak? (Persze mondhatom, ha idő előtt le akarok rombolni egy szép mesét, és koravén, cinikus embert akarok nevelni hasonló akciókkal.)

Egy szó, mint száz: tetszik az elgondolás, de családostul a közelébe sem megyek a Mikulásgyáraknak.

Kedves kg!

Nagyon sokmindenben igazat adok Neked. Valóban a Jézuska "hozza" az ajándékokat Magyarországon, és azt hiszem, hogy ez szép mese gyermekeinknek. Gyökereink igazán ebből fakadnak, és ezt a hagyományt kellene tovább is vinnünk.
De.
Soha ne feledkezzünk meg azokról az emberekről sem, akiknek valamilyen okból (akár anyagi, akár vallási okból is) nincs sem Karácsony, sem Jézuska. Nekik nem visszataszító, és nem gyökértelen ez a kezdeményezés. Fel kellene végre nőnünk odáig, hogy akkor, amikor sokféle, igen drága ajándékokon törjük a fejünket gyermekeink, rokonaink és barátaink számára, két dologra feltétlenül gondolnunk kellene: egyrészt arra, hogy az ünnep lényege a szeretet, sosem sikkadhat el, valamint arra, hogy ebben sok embertársunknak nincs és nem is lehet része.

Ezért én fontosnak tartom a kezdeményezést, és jónak azt, hogy az ajándékokat a nélkülözni kénytelenek számára gyűjtsük össze. Adjunk úgy, hogy semmit sem várunk el cserébe. Szerintem ez a fajta adakozás az igazán önzetlen, az igazán érdek nélküli, és lehet, hogy annak, aki kapja, egy életre meghatározó élmény. Erre pedig szerintem meg kell tanítanunk a gyermekeinket.

Természetesen nem értek én sem egyet a "gyár" megfogalmazással (Mikulással, vagy Jézuskával sem). Azért nem, mert a szeretetet nem lehet "gyártani". A gyár kifejezés nem az egész világ közel kerülését, hanem globalizációját, és annak káros oldalait juttatja nekem is eszembe. Célszerű lenne valami mást kitalálni. Igazán nics ötletem, de erre lehetne ötletbörzét rendezni.

Azzal messze nem értek veled egyet(bár véleményedet tiszteletben tartom), hogy a gyermekeknek nem lehet megmondani, hogy az ajándékokat mi szülők vesszük. Szerintem ez egyfajta becsapás. Mi, a feleségemmel, mindig is mondtuk gyerekeinknek, hogy az ajándékok tőlünk származnak. Amikortól kezdve elég nagyok voltak, a karácsonyi készülődésből - a fenyőfa feldíszítésével együtt - mindenki közösen kivette részét, így ők is, mindent közösen csináltunk. Egyik gyerekem sem lett koravén, és cinikus. De azokat a napokat, azokat az élményeket (és nem a kapott ajándékokat) mindig örömmel és szeretettel emlegetik, és minden évben nagy izgalommal várják. Lehet ezt úgy is csinálni, hogy a család együvé tartozásának erősítését szolgálja, a szeretet igazi természetének bemutatása legyen.

Kívánok mindenkinek nagyon békés, boldog, és szeretet-teljes Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog, sikerekben gazdag Újévet!

jaj, emberek, ne aggodalmaskodjunk már ilyen kicsinységeken! EZ egy tök jó adománygyűjtő program, a kicsiknek óriási móka, mindenütt játékok, élmények, színek, hangok. Ahelyett, hogy az indusztriális árnyoldalakon agyaltok, azt találjátok ki, hogy miként mesélitek el a gyerekeknek a szegénység fogalmát, és azt, hogy amink van, abból érdemes osztani a kevésbé szerencsésnek is, mert az is jóleső érzés.